DE_Kampány - Mit kaptam a magyarországi németektől?

„Olyan fiatalokat kérdeztünk, akik nem tartoznak a magyarországi német kisebbséghez…” ez volt a kampány eredeti koncepciója, de a válaszok mutatják, hogy ez nem egészen igaz, mert nagyon sokan egy befogadó közösségre leltek magyarországi német barátaikban, osztálytársaikban. Néhány fiatalnál pedig megerősödött a családjában részben egyébként is jelenlévő kötődés a magyarországi németek közösségéhez.

Az egész kampány során nagyon sokféle válaszok születtek, melyek országos megoszlását egy térkép jeleníti meg itt:

Egy fiatal azt írta, hogy bár kevés magyarországi németet ismer, de velük nagyon jó együtt focizni, valaki új barátokra, családra talált, valaki pedig ráérzett a svábbálok hangulatára. Volt, aki a szemtanúkkal való találkozása során jobban megértette a magyarországi németek történelmét, más pedig elkezdte kutatni a saját családja történetét. Ezek a fiatalok élő hidakat képeznek különböző társadalmi csoportok közt.

Köszönjük mindenkinek, akik követték és megosztották a virtuális képeslapokat, és elsősorban köszönjük a résztvevőknek, akik bátran felvállalták névvel, képpel napi kb. 3000 ember előtt a véleményüket és olyan tükröt tartottak a magyarországi németeknek, amibe szívesen belenéz az ember!

20. nap | Anna, Dunaújváros

“Azért választottam ki az iskolámat, hogy perfektül megtanuljak németül, de a százszorosát kaptam – elsősorban egy második családot. Az irodalmi német mellett megismertem a sváb nyelvet is. A barátnőmmel sok sváb népdalt tanultunk és több magyarországi német zenei versenyen nyertünk díjakat. Az osztályommal háromszor vettük részt az Abgedreht! Filmfesztiválon, ami nagyon összekovácsolta az osztályunkat.

Az iskolámban hála hét éve megismertem a barátomat egy GJU-s táborban. Azáltal, hogy megélem a sváb hagyományokat Véménden – például a „Winscheuch“-ot, az újév köszöntését, amit minden évben együtt ünneplek a barátom családjával – egy kicsit már én is svábnak érzem magam. Szerintem jó dolog a kicsi gyerekekkel svábul is beszélni, hiszen így élnek tovább a hagyományok és a nyelv.”

19. nap | Csenge, Harkány

“A magyarországi németek ápolják a hagyományaikat és nem felejtik el az identitásukat és a származásukat. Egy összetartó közösséget alkotnak, és nekem ez tetszik a leginkább. Hat évesen kezdtem el németül tanulni az általános iskolában Siklóson. Itt adta át nekem a némettanárom a német nyelv iránti szeretetet és itt ismertem meg a német népzenét és néptáncot. A pécsi gimnáziumomban évente rendeznek egy svábbált, ahol népzenét, néptánccsoportokat és népviseletet mutatnak be.

Otthon is jelen vannak a magyarországi németek szokásai: gyakran esszük a hagyományos magyarországi német ételt, a gőzgombócot.”

18. nap | Betti, Pécs

“Elsősorban azt tanultam, hogy a mi néha kaotikus társadalmunkban létezik egy nyugodt közösség, amelyben az ember kicsit mindig otthon érzi magát. A magyarországi németek minden hagyományában jelenlévő hangulaton kívül a zene és a hagyományos bálok azok, amelyek számomra, mint volt táncos számára különösen fontosak.

A magyarországi németekről tudni kell, hogy a hozzátartozás több egy puszta kifejezésnél.”

17. nap | Nati, Csátalja

“Apai ágon magyarországi német vagyok és ez megtiszteltetés számomra. A nagymamám a mai napig svábul beszél velem, a nyelv szeretetének fontos szerepe van nálunk. Majdnem minden évben részt vettem az országos vers- és prózamondó versenyen nyelvjárás kategóriában.

A szívemben mindig büszke voltam arra, hogy tovább ápolom a sváb hagyományokat. Egyike voltam a négy fiatalnak, akik megnyerték a Koch Valéria-díjat – számomra ez egy visszaigazolás volt, hogy valamit jól csinálok. A sváb identitástudat végigkíséri az életemet.”

16. nap | Matyi, Budaörs

“A német nemzetiségi általános iskolámnak a német nyelvtudásomat, a helyi barátaimat és egy közösséget köszönhetek. Ezen kívül megismerhettem a magyarországi németek hagyományait és Budaörs történelmét.

Különösen szeretem a német karácsonyi énekeket és a sváb krumplisalátát. Ezen kívül mindenkinek tudnia kell a magyarországi németekről, hogy jól főznek, vendégszeretőek és a srácok jól fociznak.”

15. nap | Lilla, Baja/Bécs

“Az abszolút kedvenc programjaim a minden évben megrendezésre kerülő svábbálok. Ezeken mindenki részt vesz, mindenkinek jó kedve van és együtt táncol az egész város – tanárok, diákok, kicsik és nagyok.

A sok szeretetet, a nagy összetartást és természetesen a szép népviseletet mindenképp meg kell említenem, mint amit mindenkinek tudnia kell a magyarországi németekről. És még valamit: életében egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia valamelyik tipikus magyarországi német ételt.”

14. nap | Eszter, Veszprém

“Már az általános iskolában sokat tanultam a magyarországi németekről, és szerencsére ezt folytatom a Lovassy Gimnáziumban is. Nagyon érdekelnek a hagyományaik, amelyekről sokat tanulunk a népismeret órákon. Van néhány osztálytársam, akiknek magyarországi német gyökereik vannak, velük gyakran járunk a szülőfalujukban megrendezett svábbálokba. Nagyon szeretem ezeket a rendezvényeket, mindig fantasztikus a hangulat.

Szerencsére a gimnáziumom is rendez minden novemberben egy svábbált. A bált a diákok egy sváb nyitótánccal kezdik és a német nemzetiségi kórus sváb és német dalokat énekel. Én is kórustag vagyok, és a nyitótáncban is táncolok, minden évben nagyon szeretek ezekben részt venni. A bálon hagyományos népviseletet hordunk, ami szintén fantasztikus.”

13. nap | András, Pécs

“A svábbálok a legjobbak! A legjobb barátnőmnek hála, aki hartai és jól kiismeri magát a témában, tanultam néhány táncot. Készített nekem finom sváb ételeket és sokat mesélt a magyarországi németekről, a történelemről, a hagyományokról, a nyelvről és az elhurcolásról. Most már tudom, hogy az „Ulmer Schachtel“ egy hajó, nem pedig egy papírdoboz!

A barátnőm megtanította, hogy régen mi mindent szimbolizált egy ruhadarab és ezt együtt megnéztük a falumúzeumban. Szerintem a pacsker, a hartai kék és a rozmaring mesések!”

12. nap | Tamara, Mohács

“Idén érettségizem, de németből már letettem a felsőfokú nyelvvizsgát. A német nyelvtudásom nagy előnyt jelent a jövőmben.

Sok sváb táncot tanultam a magyarországi németektől, szívesen járok táncházba és szeretek polkát táncolni. Ezen kívül már tudok sváb gőzgombócot készíteni. Ami különösen tetszik, azok a magyarországi németek különböző copfjai és hajviseletei. Magamnak is szívesen fonok ilyen hajviseleteket.”

11. nap | Jocó, Hetvehely

“Először az óvodában találkoztam a magyarországi németek kultúrájával, ahol már tanultunk egyszerű kifejezéseket és dalokat. A nyelvtudás és a német nyelv szeretete a legfontosabb, amit kaptam, hiszen némettanár szeretnék lenni. Korábban minden évben részt vettem a német prózamondó versenyen. A tanárnőm kitartása példamutató számomra, hiszen az ő munkája nélkül nem értünk volna el ilyen sikereket.

Ezen kívül sok mindent kaptam még. Néptáncoltam, játszottam egy fúvószenekarban. Egyszer sütöttünk egy finom magyarországi német ételt a tanárnőmnél. A vallási életben egyházi énekeket és imádságokat tanultam, és mindig szép volt látni, ahogy a gyerekek a nagyszüleikkel együtt voltak a templomban.”

10. nap | Hanna, Tata

“A német nemzetiségi osztályban lehetőségem volt minden nap németül tanulni és közelebbről megismerhettem a német irodalmat és kultúrát. Ez a tudás a mai napig hasznomra válik tanulmányi és szakmai területen. Idén például kiválasztottak a német parlament Nemzetközi Parlamenti Ösztöndíj (IPS) programjába.

A magyarországi németekről mindenkinek tudnia kell, hogy milyen elevenen ápolják a kultúrájukat. Nagyon szeretem a svábbálokat. Egy szép iskolás élményem például egy szüreti bál, amelyet a német népismeret óra keretében az egész osztályunkkal éltünk át.”

9. nap | Blanka, Dunaújváros

“… nehéz szavakban kifejezni. Mikor a legjobb barátnőmmel együtt először érkeztünk Bajára, rögtön jelentkeztünk a kórusvezetőnél. Ő és az osztályfőnökünk megmutatta nekünk a magyarországi németek színes kultúráját. A következő években sok fellépésünk volt, ahol német népviseletben teli szívből énekeltük a magyarországi német népdalokat. Az Abgedreht! filmfesztivál állandó projektünk lett, négy filmet készítettünk az osztályunkkal. Megtanultuk a magyarországi németek történelmét és tagjai lettünk ennek a közösségnek.

Amikor az élményeimet elmeséltem otthon, kiderült, hogy az anyai dédnagymamám magyarországi német volt, és hogy az apai nagymamámat a második világháború utána magyarként kitelepítették Csehszlovákiából és egy olyan házban kellett élnie, amelyből korábban magyarországi németeket üldöztek el. Ezért január 19-ének számomra különös jelentősége van. Olyan gyökereimre találtam, amelyekről nem is tudtam, és ezért hálás vagyok!”

8. nap | Pali, Budaörs

“Az, hogy sváb iskolába jártam, elsősorban azt jelentette számomra, hogy első osztálytól tanultam németet. Ezen kívül sokat jártunk órai keretek közt a budaörsi Heimatmuseumba, ahol mindenféle hagyományos sváb tevékenységet megismertünk és hallgattunk kortanúkat, pl. hogy régen hogyan éltek a svábok és mi a történelmük. Csak kevés embert ismerek, akik a hagyományosan sváb szokásokat ma még tartják, de mi az iskolában minden sváb eseménynél valamilyen szimbolikus kézműves tevékenységet végeztünk, például minden ádventben szalmaangyalokat fontunk.

Az iskolában tulajdonképpen kevés magyarországi német volt, de nagyon kedvesnek és vendégszeretőnek ismertem meg őket.”

7. nap | Zsófi, Hetvehely

“Mivel már több, mint 10 éve sváb faluban élek és német nemzetiségű általános iskolába járhattam, így sok mindent tanulhattam, mint például néptáncok, különféle hagyományos sváb ételek elkészítése, sváb népdalok és a német nyelv. A sváb és német történelmi múltra is visszatekinthettem ezáltal, például hogy mi volt a Gulág.

A kedvenc sváb ünnepem a svábbál, ahol hagyományos sváb zenéket játszik egy zenekar, batyusbál, tehát mindenki azt eszi amit magával hozott, és rengeteget táncolunk.”

6. nap | Martin, Veszprém

“Egy az MNOÖ (Magyarországi Németek Országos Önkormányzata) által szervezett versenynek hála egy hetet ingyenesen eltölthettem Németországban. Megismertük Szászországot és meglátogattuk a csodálatos városokat. A német honismereti órákon sokat tanulunk a magyarországi németek elűzetéséről, de mindig úgy gondoltam, hogy ez elég távol áll tőlem. De a németországi út során találkoztunk egy elűzött emberrel, aki elmesélte, hogy hogyan néztek ki a történések a valóságban.

Tagja vagyok a Lovassy Gimnázium nemzetiségi kórusának is, ahol megtanultam a legcsodálatosabb magyarországi német dalokat, és igazán jó barátságokat köthettem.”

5. nap | Hanna, Zsámbék

“Svábbálok, színes népviselet, fúvószene, néptáncfesztiválok – ezeket mindenkinek tudnia kell a magyarországi svábokról. Német hazájukból olyan szokásokat hoztak magukkal, amelyeket még ma is változatlanul ápolnak, vagy az utóbbi években újra elevenítettek fel, mint például a húsvéti harmatszedést Zsámbékon. Ezt a háromszáz éves hagyományt még ma is őrzik!

A kedvenc programjaim a német táncházak és a nagy svábbálok voltak, ahol az egész város – fiatalok és idősek – együtt táncolnak, és mindig jó a hangulat.”

4. nap | Barbi, Véménd

“A mohácsi iskolámban tanultam a betelepítésekről, hogy mikor és hogyan jöttek a svábok Magyarországra. Szerintem nagyon szép dolog, hogy még ma is ápolják a hagyományaikat és a nyelvüket.

Véménden lakom, itt sok magyarországi német él, és néha hallom őket, ahogy nyelvjárásban beszélnek egymással. Számomra egy kicsit nehéz őket megérteni, de néhány szót azért fel lehet ismerni. Az osztálytársamtól hallottam néhány sváb verset és történetet, ezek nagyon érdekesek voltak számomra. Nagy élmény volt, mikor már meg tudtam érteni a nyelvjárásban elmondott történeteket.”

3. nap | Botond, Baja

“A legfontosabb, amit a magyarországi németektől kaptam, az identitástudat, hogy tudom, hogy tulajdonképpen honnan származom. Hiszen apai ágon sváb vagyok. Ezen kívül nagyon szeretem a svábbálokat, hiszen ezek lehetővé teszik nekünk, magyarországi német fiatalok számára, hogy megőrizzük az összetartozás érzését. A bálokon sok barátság születik és fontos kapcsolatok is, amelyeknek az életben később jó hasznát vehetjük. A svábbál a kedvenc szokásom is, mert egyaránt vannak hagyományos és vicces elemei is.

A magyarországi németekről mindenkinek tudnia kell, hogy kedvesek és segítőkészek, akkor is, ha ez nem mindig tűnik így.”

2. nap | Nelli, Tarján

“Mindannyiunk számára ismert a sramli zene és a bálok világa mellett a svábok rendszerető és dolgos éne. Én mégis a mindenben segítségünkre siető, befogadó közösségüket szeretném hangsúlyozni. Hálás vagyom azért, hogy lehetőségem van egy ilyen összetartó és szeretetteljes csoport társaságát élvezni, nap mint nap.

Végül, de nem utolsósorban köszönettel tartozom a sváb ismerőseimnek, hogy megmutatták nekem azt, hogy szorgalommal minden, amit szeretnénk, elérhető.”

1. nap | Kevin, Babarc

“Szerintem a magyarországi németek legnagyobb öröksége a nyelv iránti szeretet. Én hat évesen kezdtem el a Bólyi Általános Iskolában németül tanulni. A sváboknak legjobban a népzenéjüket és a néptáncukat szeretem. A szülőfalumban, Babarcon évente megrendezik a „BabArc“ fesztivált, sváb néptánccsoportokkal és népzenével, ahol régi szokásokat és kézműves technikákat is bemutatnak.

A legfontosabb, ami számomra jól látszódik a magyarországi németeknél, az az összetartás a családban, az iskolában és az élet minden területén. Megőrzik a hagyományaikat és a nyelvük szépségét, és nem felejtik el, hogy mit jelent az összetartás.”

Íme néhány személyes vélemény a kampányról:

A kampány a pécsi Lenau Ház és az ifa (németországi nemzetközi kulturális kapcsolatok intézete) közös projektje volt.