Január 19. A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének országos emléknapja.

75 évvel ezelőtt, 1946. január 19-én ezen a napon indult el a magyarországi németekkel az első szerelvény Budaörsről Németországba. A zárt vagonok látványa ekkor már senkinek nem lehetett szokatlan, hiszen egy évvel korábban, 1944 és 1945 fordulóján több tízezer embert hurcoltak el német származásuk miatt szovjet lágerekbe több éves kényszermunkára, ahol az érintettek közel harmada életét vesztette az embertelen körülmények között.

1946-tól pedig éveken át zajlott a kollektív bűnösként megbélyegzett német kisebbség Németországba űzése, korabeli szóhasználatban “áttelepítése”, miután állampolgári jogaiktól, vagyonuktól megfosztották őket. Először az amerikai megszállási zónába, 1948 végéig pedig a későbbi NDK területére.

Az akció során hozzávetőlegesen 200.000 főt űztek el hazájából, nagyjából ugyanennyi lehetett azoknak a száma is, akik Magyarországon maradtak, vagy oda visszaszöktek, és éveken át a diszkrimináció legsúlyosabb formáit elszenvedve próbáltak új egzisztenciát teremteni.

A Szovjetunióba elhurcoltak emlékműve, Himesháza. Fotó: Acélné Göndöcs Szilvia

Január 19-e 2012 óta országos emléknap. A rendszerváltás előtt az elhurcolás és elűzés témája egyáltalán nem voltak kívánatos témák Magyarországon, a német kisebbség kollektív felelősségre vonásáról először csak 1983-ban nyilatkozta az akkori pártvezetés, hogy igazságtalan volt. A kutatás és a kárpótlás azonban csak 1990 után kezdődött meg, és még ez után is húsz évbe telt, mire a kisebbség üldöztetésének emlékére méltó módon emléknapot hirdetett az akkori kormány.

Január 19-én minden évben az elhurcolás, elűzetés egy-egy helyszínén zajlik a központi megemlékezés, noha sajnos idén ez sem valósulhat meg. A két eseményt elszenvedő generáció egyre kevesebb tagja van közünk, mégis jó okunk van bízni benne, hogy a tragikus események emléke fennmarad. 1944 és 1948 között, sőt utána is mérhetetlen emberi szenvedést okozott az elhurcolás és az elűzés, amelyet dokumentálni aligha lehet. Ahogy azt a társadalmi, gazdasági kárt sem, amit ezek az igazságtalan és átgondolatlan intézkedések Magyarországnak okoztak. A kutatók mára ugyan az erről szóló dokumentumokat nagyrészt feltárták, de az iratok aligha adják vissza a szétszakított családok, az őseinek házát, birtokát elveszítő emberek, a hazájukból kitaszított ezrek fájdalmát.

Január 19-én erre emlékszünk évek óta. Az emléknapnak azért kell országosnak lennie, mivel az elhurcolás és elűzés nem csak az érintett közösség, a hazai német kisebbségek számára hordoznak fontos üzenetet. A többségi társadalom számára éppígy fontosnak kell lennie az emlékek megőrzésének, átörökítésének, a tanulságok levonásának.

Az elhurcoltak, elűzöttek és családjaik szenvedésének csak az adhat értelmet, ha a teljes magyar társadalmat arra emlékezteti és tanítja, hogy származása, anyanyelve, nemzetisége, etnikai hovatartozása, vagy más, a többségétől eltérő tulajdonsága miatt senkit nem bélyegezhetnek meg, amiatt nem érhetnek senkit kollektív hátrányok. Január 19-e a múlt egy sötét fejezetének emlékét őrzi, de egyben arra kell figyelmeztetnie mindannyiunkat, hogy soha hasonló eseményeknek nem szabad történnie többé.

Dr. Márkus Beáta